Ahogy a könyvhetes posztomban írtam, szombaton megnézhettem a Némó nyomában folytatását, a Szenilla nyomábant. Tetszett, nem bántam meg, hogy finoman szólva kizsaroltam a tesómból, bár nincsenek benne olyan jó kis aranyköpések, amiket majd felemlegetünk néhanap. Mindenesetre most fogadási tippeket gyűjtök, mert a sorban állás közben egy csomó olyan film poszterét láttam, amit még meg akarok nézni…
A mozi után rohanás a mobilszervízbe, ugyanis a párhónapos mobilom bemondta az unalmast, értsd, hívás alatt senki sem hallotta, mit beszélek. Ebből persze tiszta pánik lett, tényleg a vadiúj legkedvencebb mobilomat vágtam haza rekordsebességgel. Mégsem azért szereztük be, hogy Viberen meg Skype-on pötyögjek.
Kivárom a sorom, negyedóra, mert a lány a pult mögött mindennel a hátsó helyiségbe rohangált, ahol – gondolom – a tényleges javító tevékenység folyt. Végre sorra kerülök, elmakogom a nem túl bonyolult problémám, a nő vet egy pillantást a mobil aljára, aztán lazán az arcomba nyomja, mutatja a lyukat és közli: “itt megy be a hang” és megint eltűnik hátul.
Fogalmunk sem volt, most mi van, azért értelmes magyarázatnak ezt nem nevezhetnénk… Aztán csak nagy nehezen leesett, hogy annyi az egész probléma, hogy kosz kerülhetett a lyukba.
Ciki. Minden másra gondoltam volna, de pont erre nem.
Egy perc és kezemben a működő mobilom.
Ezután betértünk néhány boltba, az egyik könyvesbe is persze. Ott aztán komoly választás elé kerültem… Szellemek a fejben, ami először került a kezembe, és valamelyik évben az év horrorja volt (nagyon-nagyon komoly érv) vagy a Papírvárosok. A film nekem nagyon tetszett (szeretem az ilyen barátkozós-összeverődős filmeket), és rég elhatároztam, hogy elolvasom (huh, mennyi olyan könyv van még, amit a film miatt szeretnék elolvasni).

Végül maradt a horror, és miután az előző könyvet tegnap délután kivégeztem, neki is ugrottam az új szerzeménynek…ha ezzel a poszttal végzek, azonnal folytatom és remélem, ma a végére jutok… Egy szóval nem bántam meg, na 🙂