Múlt héten könyvtárban voltam, gondoltam, beszámolok arról, milyen könyveket és miért választottam.
Az egyik ilyen könyv a Vándorsólyom különleges gyermekei. Eddig nem hallottam róla, ami híven tükrözi, mennyire nem követem, mi bestseller, meg mi nem. A Pinteresten találtam egy cikket, amiben valaki összeírta a szerinte legrémisztőbb könyveket, és ez is szerepelt rajta, tetszett a sztori (ahogy ő megfogalmazta, tényleg elég jól hangzott), na meg a borítója is elég hatásos. Összességében elég csábító, gondoltam, kipróbálom. Az mondjuk rossz jel volt, hogy kamaszkönyvek közé sorolták, de a remény hal meg utoljára. Nem lövöm le a poént, a lényeg, hogy három nap alatt kiolvastam, de azt hiszem, a folytatások olvasását nem fogom elsietni, majd talán… egyszer… ha végképp nem tudom, hogy mit olvassak.
A másik Agatha Christie-től a Miért nem szóltak Evansnak? Szeretem Christie-t, jó néhány könyvét oĺvastam már, és azt hiszem, 1x sikerült el is találnom, ki a tettes. És nem ám úgy, hogy olvasás közben rövid ideig gyanakodtam rá, aztán meg ahogy haladt a sztori az összes többi szereplőre is (mert általában így szokott lenni), hanem tényleg sejtettem, hogy ő az. Hatalmas sikerélmény!
Szóval ez egyszerűbb választás volt, odamentem a polcoz, és lekaptam Christie egyik olyan könyvét, amit még nem olvastam. Minek ezen vacakolni? 🙂
A harmadik a Ha maradnék. Ezt már jó rég terveztem és igen, erről tudtam (bizonyos okokból 😉 ), hogy hatalmas siker. Az a baj, hogy egészségtelen fenntartásaim vannak a körülrajongott könyvekkel szemben. Talán félek, hogy az egész csak üres hájpolás, és ha azzal az elvárással futok neki, amit belém pumpált a net meg a fanok, csak nagyot koppanok. És ez velem sajnos elég gyakori. Persze fordítva is igaz, pont nemrég végre kezembe vettem az Éhezők viadalát, amit rekord sebességgel olvastam el és naná hogy imádtam.
Na mindegy. A Ha maradnék van most soron. Még csak egy napja olvastam, de rögtön az első éjszaka vele elmodtam. Nem volt szép álom, aki ismeri a történetet, megérti. Ezt leszámítva eddig nagyon tetszik.
Viszont a sztori eszembe juttatta a Komfortos mennyországot, amit nemrég láttam filmen, és azonnal tudtam, hogy ezt nekem el kell olvasnom.
Szóval el ne felejtsem legközelebb. Hú, nagyon sok könyv van, amit a filmfeldolgozásai miatt szeretnék elolvasni. Talán pont ezért jó is, hogy mostanában megszaporodtak az adaptációk, nem? Vagy csak én vagyok ezzel így? Lassan már úgy érzem, szerencsésebb a film után elolvasni magát a könyvet, mert utólag már nem mérgelődsz olyan sokat azon, hogy mennyire ratyi a film, mert nem adja vissza magát a történetet, a szereplők sem olyanok, mint a könyvben, a hangulat is teljesen más, meg minden. Én nagyon tudok morgolódni az ilyesmin. 🙂
Na mindegy.
A negyedik könyv, amit kihoztam a könyvtárból Az Alibi Klub. Ha azt hiszitek, hogy a címe miatt esett rá a választás, hát nem tévedtek. 🙂 Tényleg azért szúrtam ki a polcon, mert benne van az “alibi” szó. A tartalom sem hangzott rosszul, olyan krimiféle… szóval hoztam magammal. Egyébként belefogtam már ebbe is, de elsőre nem jött be, szóval váltottam a Ha maradnékra. Addig adok neki egy kis időt. 🙂 Ha valaki olvasta, adjon egy kis reményt, ugye, tényleg olyan normális krimi-féle?
Ezek voltak a januári könyvtári könyvek és már rengeteg ötletem van februárra… 🙂
